a jelenlegi vita a szerencsejáték előnyeiről és hátrányairól arra összpontosított, ami gyakran a rossz ítélőképesség és az önkontroll hiánya tragikus következménye. Ezek a veszélyek elég valósak, mégis kizárólag rájuk összpontosítva félreértjük a játék alapjául szolgáló rituális szimbolikát.
még az ókori Róma polgárai is kockát játszottak évente egyszer, a Saturnalia fesztiválon, a bőség istenének tiszteletére (bár a tétek csak diófélék voltak, nem pénz). A szerencsejátékot messze nem gonosz, vagy akár egyszerűen semleges, a hagyományos mitológiában gyakran az univerzum működésének megtestesítőjeként írják le.
a skandináv mítoszok azt mondják, hogy a kockákat és rúnákat, azaz a számokat és betűket Odin, az istenek királya adta az embereknek. Az istenek állítólag asztaloknál játszanak, egy játék, amelynek mozdulatait részben a kocka határozza meg, arany táblákat használva, amelyek még Ragnarok, az istenek bukása után is töretlenek maradnak. Ez azt sugallja, hogy maguk az istenek a sorsnak vannak kitéve: ez a szám és mérték uralkodik minden dolgon. Valójában a “kocka” szó a Latin datus-ból származik, ami azt jelenti, amit a szerencse “ad”.
az ókori világban a véletlenszerűség erőit megszemélyesítették az istenek kiszámíthatatlan akarataként, vagy maga a szerencse. A Szerencsekerék és a sors malma olyan képek, amelyek feltárják a változás megváltoztathatatlan ciklusait a világban, megtestesülve a forgó egekben, valamint a kocka bukásában. A játéktáblát négynegyedes földnek tekintették, a játékosok mozdulatait részben a kocka, azaz a sors határozta meg.
a szerencsejátékot itt úgy ábrázolják, mint egy rituálét, amely az emberi értelmet szembeállítja a minket körülvevő kiszámíthatatlan véletlen erőkkel. Ez egy koncentrált formája annak a kockázatvállalási magatartásnak, amelyet nap mint nap végzünk, ahol a szerencse különböző tehetségeket és körülményeket kínál nekünk, de intelligenciánkat kell használnunk, hogy ezeket előnyökre fordítsuk. A szerencsejáték felkészíti az elmét a kockázat kezelésére.
számos játéktábla, kocka és a szerencsejátékokat és ügyességeket játszó emberek képei jöttek le hozzánk az ókori világból. Társasjátékok, különösen, jelennek meg, mint a harcos kikapcsolódás, képzés neki a komplex ítéletek szükséges a káosz a csata, amikor kiszámíthatatlan tényezők kölcsönhatásba a készség és az ítélet nyaktörő sebességgel.
az ügyesség spektruma a tiszta szerencse játékaitól, például a kockától vagy a Lottótól a tiszta értelem játékáig, például a sakkig terjed. De még a tiszta szerencse játékai is megkérdőjelezik az ítélőképességünket. Próbára teszik a képességünket, hogy csak azt fogadjuk meg, amit megengedhetünk magunknak, hogy elveszítsük, és tudjuk, mikor kell elmenni a nyereményünkkel, vagy csökkenteni a veszteségeinket és abbahagyni a játékot, egy olyan készség, amelyre szükségünk van a több számításhoz.
“ne tedd az összes árut a hajóra kereskedelem céljából” – írta a költő Hesiod a Kr.E. 7. században -, mert rossz dolog a tengeren katasztrófával találkozni. Hagyja otthon a nagyobb részt: a megfelelő intézkedés mindenben a legjobb.”Egyenértékű tanácsot tart azok számára, akik játszanak a tőzsdén ma.
Szerencsejáték A lovak, Hasonlóképpen, egy “játék”, amely utánozza a valódi tétek által kockázatitőke-befektetők mindenféle. A lótenyésztők minden versenyen bíznak pénzükben a vérkészletük minőségében, anélkül, hogy valaha is fogadniuk kellene; a befektetők úgy ítélik meg, hogy az általuk támogatott gyártó készsége felülmúlja a véletlen szeszélyeit – ezért a pénzüket saját jó megítélésükre bízzák.
a szerencsejáték így képezheti és gyakorolhatja az elmét a valós kockázatok vállalásában. De ahogy ősi szimbolikája is mutatja, ez egy rituálé is, amely tiszteletben tartja a véletlen és a készség kettős hatásait a világunkban. A szerencsejáték-függő hibája, hogy csak a vagyonba bízza az ember bizalmát, és Mercury, a számítás Istene megfelelően bosszút áll, amikor a babszámlálók a csődbe mennek. De mind a véletlen, mind a készség folyamatosan aktív az életünkben; egyiket sem vesszük figyelembe a veszélyünknél.
a józan polgárt, aki évente csapkodik a versenyeken, talán úgy kell tekinteni, mint aki a kockajátékos rómaiakat utánozza-jámboran rituális elismerést nyújtva a szerencse folyamatos jelenlétének egész életünkben.
· Prudence Jones is co-author of A History Of Pagan Europe
{{topLeft}}
{{bottomLeft}}
{{topRight}}
{{bottomRight}}
{{/goalExceededMarkerPercentage}}
{{/ticker}}
{{heading}}
{{#paragraphs}}
{{.}}
{{/paragraph}}{{highlightedText}}
{{#choiceCards}}
{{/choiceCards}}
